A szezon ugyan még nem ért véget, mégis igyekszünk valahogy kitölteni az időt Pep utolsó meccséig, így pedig – egyfajta összegzésként – visszatekintünk a múltba.

Igyekeztem kiválogatni a legemlékezetesebb meccseket, amiket az utóbbi négy évben játszott a Barça és ezt egy-egy rövid leírás kíséretében összefoglalókkal megtűzdelni.

A leírt statisztika természetesen még nem végleges, hisz hátravan a kupadöntő, de négy év alatt Pep irányításával összesen 246 tétmeccset játszott, ebből 178 megnyert, 47 döntetlen és 21 vereség. 631 lőtt, 181 kapott gól a neve mellett, és – ki ne tudná – 13 megnyert trófea.

A 2011-12-es szezon.

A szezon ugyan még nem ért véget, mégis igyekszünk valahogy kitölteni az időt Pep utolsó meccséig, így pedig – egyfajta összegzésként – visszatekintünk a múltba.

Igyekeztem kiválogatni a legemlékezetesebb meccseket, amiket az utóbbi négy évben játszott a Barça és ezt egy-egy rövid leírás kíséretében összefoglalókkal megtűzdelni.

A leírt statisztika természetesen még nem végleges, hisz hátravan a kupadöntő, de négy év alatt Pep irányításával összesen 246 tétmeccset játszott, ebből 178 megnyert, 47 döntetlen és 21 vereség. 631 lőtt, 181 kapott gól a neve mellett, és – ki ne tudná – 13 megnyert trófea.

A 2010-11-es szezon.

A szezon ugyan még nem ért véget, mégis igyekszünk valahogy kitölteni az időt Pep utolsó meccséig, így pedig – egyfajta összegzésként – visszatekintünk a múltba.

Igyekeztem kiválogatni a legemlékezetesebb meccseket, amiket az utóbbi négy évben játszott a Barça és ezt egy-egy rövid leírás kíséretében összefoglalókkal megtűzdelni.

A leírt statisztika természetesen még nem végleges, hisz hátravan a kupadöntő, de négy év alatt Pep irányításával összesen 246 tétmeccset játszott, ebből 178 megnyert, 47 döntetlen és 21 vereség. 631 lőtt, 181 kapott gól a neve mellett, és – ki ne tudná – 13 megnyert trófea.

A 2009-10-es szezon.

A szezon ugyan még nem ért véget, mégis igyekszünk valahogy kitölteni az időt Pep utolsó meccséig, így pedig – egyfajta összegzésként – visszatekintünk a múltba.

Igyekeztem kiválogatni a legemlékezetesebb meccseket, amiket az utóbbi négy évben játszott a Barça és ezt egy-egy rövid leírás kíséretében összefoglalókkal posztba sűríteni.

A leírt statisztika természetesen még nem végleges, hisz hátravan a kupadöntő, de négy év alatt Pep irányításával összesen 246 tétmeccset játszottunk, ebből 178 megnyert, 47 döntetlen és 21 vereség. 631 lőtt, 181 kapott gól a neve mellett, és – ki ne tudná – 13 megnyert trófea.

A 2008-09-es szezon.

1999-ben a klub megalakulásának centenáriumát ünnepelte, azonban alig kezdődött el a szezon, máris egy haláleset árnyékolta be az eseményt. 1999. szeptember 10-én elhunyt Oriol Tort Martínez, akiről Josep Guardiola akkor ezt mondta: „Végtelenül bölcs ember volt, kevesen foghatók hozzá. A hivatása volt a szenvedélye, és ha nincs az ő áldozatos munkája, ma többen nem lehetnénk itt, közte én sem. Nélküle a klub kisebb lesz.”

Tavaly október 20-án került ismét középpontba a személye, azóta viseli nevét az új La Masia. Gyakorlatilag gondolkodni sem kellett azon, hogy kit érjen a megtiszteltetés, a hajtás után kiderül az is, hogy miért.

Elolvasom »

Betis-Barcelona 2-2 (0-1)

Mostanra kikopott már a divatból, de gyerekkoromban rendszeresen jártunk ócskapiacra, ami a lomtalanítás sportváltozatának tekinthető, jelesül hogy a semmire sem jó kacatjainkat nem egyszerűen kidobjuk, hanem egyenesen megpróbáljuk rásózni valami palimadárra - pénzért. Ez egyébként jó móka, egyszer szereztem talán 10-20 forintért egy Ufó nevű logikai játékot, ami még mindig megvan (bár azóta sem jöttem rá, hogy mit kellene vele csinálni). Valahogy ilyen hangulata volt a tegnapi meccsnek is, bemutattuk azokat a játékosainkat, akiktől valószínűleg hajlandóak lennénk megválni, szépen körbepakoltuk őket az alapemberekkel, hátha úgy jobban festenek majd a pályán - nos, nem igazán jött be marketing. A hajtás után jönnek a megszokott egyéni értékelők, egyelőre a bajnokságra, a szezonra való átfogó visszatekintés nélkül.

A cím akár sugallhatná azt is, hogy a poszt egy sokadik „Pepsirató”, pedig szimplán csak ténymegállapítás, hogy elérkeztünk egy következő állomáshoz. A szezon utolsó bajnokija következik ma este, és én akkor is mindenkit erősen bátorítanék, hogy nézze meg, ha nem forogna fenn ez az egyedi helyzet a Barça körül.

A bajnokság szempontjából amúgy mindkét csapatnak tökmindegy a végeredmény. Mi másodiknál, a Betis pedig a biztos középmezőnynél se jobb, se rosszabb nem lehet, érdekesség azonban akad néhány az utolsó bajnoki forduló kapcsán is.

Magam se hittem volna, hogy a bajnokság vége ilyen pozitív élményeket tartogat majd számunkra, aztán mégis úgy lett. Rayot pofán vágni persze nem nagy kaland, de a Málaga mégis csak Európa egyik legjelentősebb bajnokságát fogja jó eséllyel képviselni a BL-ben, így négyet dobni nekik minimum jó mutató.

És persze itt van minden Barça szurkoló szíve csücske, a helyi ellenfél Espanyol, ami elnézve az utóbbi éveket, inkább áll közel az ellenség kategóriához. Amely kategóriára rá is szolgáltak, tekintve, hogy a clásicok mindenkori eredményei mellett ez a rohadt katalán rangadó az, ami évről-évre képes befolyásolni a bajnokság végeredményét.

Espanyolt földbe gyalulni bármikor kellemes szórakozás, a tegnap este azonban nem elsősorban erről marad emlékezetes. A Camp Nou elköszönt Peptől.

A szezon olyan szakaszában járunk, ahol a szurkolók nagy részét sokkal jobban érdeklik a nyári igazolások, mint az előttünk álló pár bajnoki összecsapás végkimenetele. Abból a szempontból nyilván igazuk van, hogy a lényegi kérdések hatvanhat százaléka már eldőlt, de azt hiszem, hogy egy katalán derbi, ami ráadásul Guardiola utolsó hazai meccse, még őket is képes lázba hozni. Különösebb tét már egyik csapat számára sincs, de mindig jól esik pofán vágni az idegesítő szomszédot, így meglepő lenne, ha teljesen unalomba fulladna az esti mérkőzés.

Eltartott egy darabig, amíg sikerült találnom egy legalább jó írást napjaink Barcelonájáról és azon belül is Pep munkásságáról. Nem meglepő, hogy (ezúttal is) brit szakírók szállítják nekünk a legjobb gondolatokat, név szerint John Carlin és Michael Robinson az elkövetők. Ők a Daily Telegraph-ot kínálták meg ezzel a – szerintem – kiváló írással, amit reményeim szerint sikerült elég jól magyarra fordítanom.

Carlinról annyit sikerült megtudnom, hogy a Nelson Mandelával készített riportja ihlette a Clint Eastwood „A legyőzhetetlen” című filmjét, egy másik írása adta az alapötletet a Die Hard negyedik epizódjához, sportban pedig a Maradonáról 2000-ben készített dokumentumfilm egyik készítője, de például ő kapta meg Rafael Nadal életrajzi könyve megírásának jogát tavaly. Michael Robinson neve az „Informe Robinson” sorozatból lehet ismerős, melyből mi a Valdés interjút és a Messi portrét még a télen prezentáltuk magyar felirattal. Nem mellesleg személyében egykori Manchester City, Liverpool, QPR és Osasuna játékost tisztelhetünk, aki 24-szeres Ír válogatottsággal is büszkélkedhet. Hajtás után a cikk.

Ugyan a Rayo elleni gála előrevetítette azt a képet, hogy a hátralevő mindegymeccseket csípőből ledaráljuk, tegnap kiderült, hogy ezt azért nem mindegyik ellenfél gondolja így. Azért mert a bajnokság részünkről felhozó meccs sorozattá degradálódott, még vannak csapatok, akiknek igenis kell a pont és igenis létfontosságúak az utolsó fordulók.

Az eredmény ismeretében persze már könnyű rámondani, hogy laza volt, de a meccs távolról nem volt ennyire egyértelmű, bizony meg kellett dolgozni és küzdeni ezért a győzelemért. A Malaga ráadásul egy nagyon korrekt focit játszó csapat, akikben van potenciál és ezt nem csak a vagyoni hátterük miatt gondolom, bár nyilván az se mindegy.

Az a bizonyos hatvannyolcadik, ami akkor is posztot érne, ha nem lenne ennyire jelentős futballtörténeti pillanat. Iniesta varázslatos passzt ad, Messi még arra is képes, hogy az utolsó pillanatban körbenézzen. Szimplán zseniális, ráadásul ritkán látható Barca kontragól.

Előzetesen úgy kalkuláltunk, hogy ezen a meccsen könyékig rágjuk majd le a körmeinket, az egy pont hátrány miatt az "elképesztően fontos" kifejezésre gyűjtjük napokig a szinonímákat, kicsit újgazdagozhatunk, meg ilyenek. Helyette lett egy jóféle felkészülési meccs egy klasszul csengő nevekből álló, a BL-ért harcoló ellenféllel. Hajtás után elkalandozunk mindenfelé, mert a meccsről nem nagyon van egyebet írni.

A foci és a kézilabda csapat ugyan kiesett a legrangosabb nemzetközi tornákból, mégis van egy Barcelona, amelyik idén Európa trónjára ülhetett. Szerintem sokan máris tudják, hogy a Barcelona Alusport csapatáról lesz szó, akik a hétvégén elhódították azt az UEFA Futsal Kupát, amely trófea a sportágban egyenértékű a nagy pályás foci Bajnokok Ligájával.

Hajtás után egy kis történelemmel kezdjük a posztot, majd rátérünk a közelmúlt és az idei szezon eseményekre.