Szerintem nem tévedek nagyot akkor, ha azt mondom, a Barcelona szurkolói nem különösebben kedvelik aktuális elnökünket, Sandro Rosellt. A már több soron tárgyalt témába nem akarok ezúttal belebonyolódni, legfeljebb annyi megjegyzést teszek, hogy egy közkedvelt “bohém” - de főleg soha nem látott sportsikereket elérő - Laporta után valószínűleg bárki a “nemszeretem” kategóriába lépett volna nálunk.

Ha szeretjük, ha nem, egy érdemet nem fogunk tudni elvenni tőle: az üzlethez és azon belül is a marketinghez bizony nagyon is ért. És ha már ért hozzá, jelen pillanatban úgy látszik, hogy a háttérben felépít egy olyan Barcelonát, amilyet eddig még nem láthattunk. Ennek az "új típusú" Barcelonának pedig a lényege az egyre szélesebb körben letarolt digitális kommunikáció és az ahhoz szervesen kapcsolódó súlyos pénzkötegek begyűjtögetése. Korábban olvashattunk már írást a népsporton ezzel kapcsolatban, de a téma van annyira jelentőségteljes, hogy pár (száz) sort hozzáadjunk az ott leírtakhoz.

Az utóbbi években a klubon belül lezajlott egy átalakulás, amely 2006-ban kezdődött, 2009-ben folytatódott, végül 2011-ben lezárult. Az első évszám a Ciutat Esportiva megépülését jelöli, a második az első csapat végleges beköltözését, a harmadik az új La Masia átadását plusz az orvosi és a futball szekció beköltözését, egyben a folyamat végét, melynek kulcsszava: centralizáció.

Tavaly óta a Ciutat Esportiva ugyanazt jelenti a Barcelonának, mint a Melwood a Liverpoolnak, vagy a Milanello az AC Milannak. Vannak azonban lényeges különbségek is, mert az említett két modellel szemben a Barça egyetlen egységbe rendezte a klub teljes futballszekcióját. A változás eredménye, hogy az 5 éves újonctól a jelenlegi korelnök Pintoig, a szertárostól a sportigazgatóig minden egyes labdarúgásban érdekelt személy egyetlen helyen végzi a napi munkáját.