1999-ben a klub megalakulásának centenáriumát ünnepelte, azonban alig kezdődött el a szezon, máris egy haláleset árnyékolta be az eseményt. 1999. szeptember 10-én elhunyt Oriol Tort Martínez, akiről Josep Guardiola akkor ezt mondta: „Végtelenül bölcs ember volt, kevesen foghatók hozzá. A hivatása volt a szenvedélye, és ha nincs az ő áldozatos munkája, ma többen nem lehetnénk itt, közte én sem. Nélküle a klub kisebb lesz.”

Tavaly október 20-án került ismét középpontba a személye, azóta viseli nevét az új La Masia. Gyakorlatilag gondolkodni sem kellett azon, hogy kit érjen a megtiszteltetés, a hajtás után kiderül az is, hogy miért.

Elolvasom »

(Szabad)idő hiányában mára csak egy ilyen kis szösszenetre futotta, az elsődleges ok amiért poszt lett belőle az, hogy Iniesta-t viszonylag ritkán láthatjuk és hallhatjuk. A mellékelt videóban beszél néhány szót napjaink focijáról és üzen a fiataloknak is. Érdemes lefigyelni a passz statisztikát, további apró érdekesség, hogy a felvétel a Miniestadiban készült.

Utólagos kiegészítés, mert elsőre nyilvánvalónak tekintettem, de talán akad, akinek nem tűnik fel. Nagyon is érdemes észrevenni, hogy még egy ilyen felvétel közben is reflexből hátrapillant, mert ez nagyon is fontos eleme a játékának! A pályán is folyamatosan ezt teszi, valamint képes arra, hogy a pillanat tört része alatt felmérje, mi történik a háta mögött!

Youtube

A címben szereplő mondat korábban már érintőlegesen szóba került, most néhány rövid videó segítségével ismét (és egy kicsit bővebben) szót ejtünk róla.

Maga a kifejezés a Fundació Barcelona (Barcelona Alapítvány) kezdeményezésének jelmondata, jelentése leginkább: "amik vagyunk".

Önmagában persze sok értelme ennek nem lenne, világosabbá válik azonban, ha a - jelenleg futó - három fő kampányt részletezzük. A hajtás után ez meg is történik.

A hajtás után található videók segítségével betekintést nyerhetünk abba a folyamatba, ahogyan - különböző edzés feladatokon keresztül - felépítik a Barcelona fiataljainak passzjátékát.

A sorozat értékét (számomra) az adja, hogy az alapoktól halad az összetettebb mozgásfeladatok felé, külön öröm, hogy mindezt Tito Vilanova és Jordi Rourá tolmácsolásában  kapjuk meg.

Megjegyzés: A videókhoz nem árt legalább valamicske angol nyelvismeret, de ha egyáltalán nincs, az se katasztrófa. Mivel pontról-pontra leírják az egyes feladatok kulcsmomentumait, elég akár egy on-line fordító és egyértelművé válik minden.

A La Masia épülete jelképpé vált az elmúlt harminc évben, érdekes azonban az is, hogy karakteresen felismerhetőek az innen kikerülő játékosok szerte a világban. A magabiztos passzjáték, a (nem ritkán) döbbenetes sebességgel lábhoz érkező labdák hibátlan kezelése, a nagyon magas szintre fejlesztett labdafedezés mind-mind jellemzői egy innen kikerülő növendéknek.

De milyen az a játékos profil, amit a Barcelona keres? Hogyan és milyen szempontok alapján választják ki a gyerekeket, mérik a teljesítményt és a fejlődést? Valóban akár még a fizikai szempontok kárára is érvényesül a „mindenek felett álló" technika? Vajon elég önmagában a tehetség, vagy győztes karakter is kell ahhoz, hogy világklasszis játékos lehessen valaki?

A poszt terjedelme okán teljes értékű válaszokat nem fog adni, de enged némi betekintést abba, hogyan gondolkodnak az utánpótlás korosztályok vezetői és edzői a klubnál.

Az utóbbi években a klubon belül lezajlott egy átalakulás, amely 2006-ban kezdődött, 2009-ben folytatódott, végül 2011-ben lezárult. Az első évszám a Ciutat Esportiva megépülését jelöli, a második az első csapat végleges beköltözését, a harmadik az új La Masia átadását plusz az orvosi és a futball szekció beköltözését, egyben a folyamat végét, melynek kulcsszava: centralizáció.

Tavaly óta a Ciutat Esportiva ugyanazt jelenti a Barcelonának, mint a Melwood a Liverpoolnak, vagy a Milanello az AC Milannak. Vannak azonban lényeges különbségek is, mert az említett két modellel szemben a Barça egyetlen egységbe rendezte a klub teljes futballszekcióját. A változás eredménye, hogy az 5 éves újonctól a jelenlegi korelnök Pintoig, a szertárostól a sportigazgatóig minden egyes labdarúgásban érdekelt személy egyetlen helyen végzi a napi munkáját.

A La Masia, a Barça futball akadémiája híres arról, hogy az utóbbi időben megállás nélkül küldi a minőségi fiatalokat az első csapathoz. Az idei keretben tizenegy olyan játékos található, aki az utánpótláscsapatokból került végül a felnőtt együtteshez. Az egyik közülük Leo Messi, aki jelenleg talán a világ legjobb játékosa. Ő a máig sokat emlegetett, híres ’87-es generáció tagja, Gerard Piquével és Cesc Fábregas-szal egyetemben. Az akkori edzőjük pedig Tito Vilanova volt, aki most már öt éve dolgozik Pep mellett a Barçánál. Az egy különleges generációja volt a La Masiának, a csapat több játékosa is a labdarúgás szűk elitjéhez tartozik manapság. Vajon lehetséges-e, hogy ismét legyen egy olyan generáció, amelynek több tagjából is klasszis játékos válik?

Nyár elején Luis Enrique elhagyta a Barça B csapatát, hogy kipróbálhassa magát a nagyok között is edzőként. Nem tévedek nagyot, ha azt mondom, sokan játékosként is kedveltük őt, ezután edzőként is jó szívvel fogunk emlékezni rá. És talán azt se túlzás kijelenteni, hogy ha a jövőben úgy alakulnak az események, visszavárjuk őt akár az első csapat edzőjeként is.  Sikeresen továbbvitte a Guardiola által megkezdett szakmai munkát, Thiago és Fontás személyében játékosokat adott át az első csapatnak, munkájának csúcsaként tavaly az Atlétic a másodosztály harmadik helyét szerezte meg az irányításával. Az utódjának nagyon magasra tett lécet kell megugrania, az elmúlt évek tapasztalatai alapján már a hivatalos bejelentés előtt egy dologban biztosak lehettünk: a kiválasztott személynek a Barcelona egykori meghatározó középpályásának kell lennie. Fogyóban vannak a potenciális jelöltek, azonban Pep és Luis Enrique után is megtalálható volt egy szabadon szerződtethető ex-játékos: Eusébio Sacristán.

Az előző szezonban Luis Enrique történelmet írt a Barcelona B kispadján. Az eddigi legjobb eredményt, a Segunda Divisiónban elért hatodik helyet überelte még hárommal, így a Betis és a Rayo Vallecano mögött harmadik helyen végzett a „tarcsival”. Nyáron aztán volt nagy jövés-menés: a Róma lecsapott Luchora, helyére Eusebio Sacristánt nevezték ki vezetőedzőnek (jobb helyeken: manager), aki 2003-tól öt éven keresztül a Barca másodedzője (assistant) volt, majd a Celta Vigot vezette egy szezon erejéig. De az edzőváltás csak egy volt a mélyütések közül.