Eltartott egy darabig, amíg sikerült találnom egy legalább jó írást napjaink Barcelonájáról és azon belül is Pep munkásságáról. Nem meglepő, hogy (ezúttal is) brit szakírók szállítják nekünk a legjobb gondolatokat, név szerint John Carlin és Michael Robinson az elkövetők. Ők a Daily Telegraph-ot kínálták meg ezzel a – szerintem – kiváló írással, amit reményeim szerint sikerült elég jól magyarra fordítanom.

Carlinról annyit sikerült megtudnom, hogy a Nelson Mandelával készített riportja ihlette a Clint Eastwood „A legyőzhetetlen” című filmjét, egy másik írása adta az alapötletet a Die Hard negyedik epizódjához, sportban pedig a Maradonáról 2000-ben készített dokumentumfilm egyik készítője, de például ő kapta meg Rafael Nadal életrajzi könyve megírásának jogát tavaly. Michael Robinson neve az „Informe Robinson” sorozatból lehet ismerős, melyből mi a Valdés interjút és a Messi portrét még a télen prezentáltuk magyar felirattal. Nem mellesleg személyében egykori Manchester City, Liverpool, QPR és Osasuna játékost tisztelhetünk, aki 24-szeres Ír válogatottsággal is büszkélkedhet. Hajtás után a cikk.

A cím persze full ötlettelen, de az utóbbi időben vigvik mesterműveit látva, teljesen elhatalmasodott rajtam a frusztráció, így nem is próbálkozok semmi komolyabbat kitalálni.

Hajtás után egy rövid interjú található Xavival, amiben beszél a kezdetekről, a számára legfontosabb futballerényekről, valamint a szerinte legjobb futballistákról is. Mivel ezt is megkérdezték tőle, a legvégén egész pontosan három darab jó tanáccsal is szolgál a fiataloknak.

Hogy egyik-másik választ (és a bevágott jeleneteket) értsük, fontos tudni, hogy a felvétel még 2008-ban készült. Az akkori aktualitásokat kivágtam belőle, a maradék meg örök érvényű.

Az alábbi rövid jelenet még a Betis meccsen volt látható, a VIP páholyt vágták be egy pillanatra. A kamera célpontja persze elsősorban Villa volt, de jól látható az is, kik ülnek mellette. Számunkra a legérdekesebb Nagy László, de mögötte felismerhető Pedro és Montoya is, oldalán pedig Manel Estiarte látható. (Aki nem tudja, ez utóbbi személy miért ülhet ott, annak a lecke ismétlése javasolt.)

Gyakran kapják meg vádként a magyar sport újságírás képviselői, hogy túlzásba viszik a Barcelona - és/vagy a Messi - seggnyalást. Ha hihetetlennek is tűnik, a tegnapi meccs kapcsán találtunk valamit, ami még az itthoni állapotoknál is sokkal rosszabb. A kanadai(? asszem) GOLTV riporteréről van szó, aki enyhén szólva is Messi-buzulásban szenved és ez egyértelműen ki is derül a hajtás után található videóból.

Az elején még csak viszonylagos csendben orgazmál a mi jó argentinunk játéka láttán, de ahogy halad előre a meccs, teljesen elveszti a fejét fonalat. Nagyjából a közepe táján már a pokolba kívánja a kapufát, aztán az őrjöngése átcsap "Hitlerbe", hogy a legvégére Pellegriniből "vonderfult" kreáljon és végképp elvesszen a fokozott jelzők fokozásának fokozásába. Érzésre van olyan idegesítő a fickó, mint a Palik.

Míg az első és a második rész Argentínáról szól, ez a harmadik már a Barcelonában zajló eseményekről.

Kiderül számunkra, ki volt az a személy, akinek tulajdonképpen Messit "köszönhetjük" és némi rálátásunk lesz azokra a nehézségekre, amivel neki és családjának meg kellett küzdenie.

A videóban ráadásul még egy múzeumba illő sporttörténelmi irat megszületésének körülményeit is megismerhetjük.

Az első rész kapcsán azt javasoltam, hogy az ellendrukkerek inkább ne nézzék meg a videót, ennél a résznél viszont azt javaslom, hogy nagyon is nézzék meg.

Ugyanis gyerekkoromban egy műtét kapcsán nekem is volt szerencsétlenségem átélni, milyen az, amikor valaki naponta injekciókat kap combba. Felnőtt emberként már valószínűleg másként élném meg a szituációt, de az összes emlékem arról az egy hétről, hogy rettegéssel vártam, mikor kell újra átélnem azt a kegyetlen fájdalmat.

Nem remélem, hogy nagy változásokat érhetnék el a fenti megjegyzésemmel, de biztos, hogy a második rész betekintést enged számunkra, mit is jelent valójában az, hogy valaki "hormonhiányos törpe".

Kézenfekvő lenne ráfogni, hogy éppen az Aranylabda miatt következik ő a sorban, de az igazat elmondva tök véletlen, hogy ez az anyag lett a soros. Ha már viszont így alakult az időzítés, ezennel megemlékezünk a 2011-es év legjobbjának választott futballistájáról.

Elképzelhető, hogy nekem van üldözésem, de biztos, ami biztos alapon íme némi használati utasítás a poszthoz:

1. Nem árulunk zsákbamacskát, a címből és a mellékelt illusztrációból eléggé nagy valószínűséggel kikövetkeztethető, hogy kiről szól a mellékelt videó. Aki már unja a témát, akinek már a könyökén jön ki Lionel Messi, az egyszerűen ne nézze meg!

2. Az összesen háromrészes anyagban olyan emberek beszélnek róla, akikhez közel áll, akik szeretik őt. Ebből eredően máris látható: igen kicsi az esélye annak, hogy ócsárolják a szavaikban. Tehát aki nem szereti olvasni-hallgatni a Messi ajnározást, úgyszintén ne nézze meg!

3. Aki az első két pontban leírtaknak megfelelően vélekedik róla (vagy éppen a Barcelonáról) és a javaslataim ellenére megnézi, legalább annyiban vegyen erőt magán, hogy kíméljen meg sokakat a teljesen felesleges rosszindulatú megjegyzésektől. Előre is köszönöm mindenkinek, ha a fentiek szellemében cselekszik.

Szóval jöjjön sorozatunk következő alanya: Lionel Andrés Messi

Az első részben megtudhattuk, milyen viszontagságos út vezetett - kétszer is - a La Masiába, ebben a részben megtudjuk, hogy ezzel korántsem rendeződött minden, sőt!

Most már örülök annak, hogy éppen Valdés lett az első bemutatott játékos, mert a befejezésből kiderül, hogy neki életútja során valóban rengeteg nehézséggel kellett szembenéznie. Én azt gondolom, az ő személye valóban példaértékű lehet sokak számára és ez semmiképpen nem volt részemről egy átlátszó és ideillőnek vélt közhelypufogtatás.

Új rovatot indítunk a blogban, amellyel reményeink szerint képesek leszünk igazán érdekes és - sokak számára talán - eddig nem ismert és tudott dolgokat megmutatni Barcelona játékosokról.

A sorozat lényege igen egyszerű: közepesen hosszúnak minősíthető interjúk szerepelnek majd benne magyar feliratozással, ahol részben maguk a játékosok, de még inkább családtagok, barátok, egykori edzők és a játékosok pályafutásában kisebb-nagyobb részt vállaló személyek beszélnek arról, hogyan kezdődött, miként folytatódott az út, melynek végén egy ismeretlen gyerekből napjaink világhírű focistája lett. Számomra az anyagok - egyik - legizgalmasabb értéke, hogy ezután már nem csak szavak lesznek számunkra a játékosok életének egykori színterei, hanem kézzelfogható közelségbe kerülnek.

Első alanyunk: Victor Valdés i Arribas

Szokásom, hogy szabadidőmben olvasgatok posztokat a népsporton, elsősorban azzal a céllal, hogy tanuljak belőlük. Azért szoktam ilyen dolgokat tenni, mert hiszem, hogy akár jó egy írás, akár nem, nagyon sok tanulsággal szolgálhat annak, aki szeretne (egyre) jobb lenni ebben a blogolás témában. Érdeklődési körömből adódik, hogy a szemem hamar rákattan azokra az anyagokra, amelyekben helyet kap akár a Barça, akár valamelyik játékosa.

És mivel mostanában szinte nem található olyan írás, amelyikben - akármilyen jelzőt mellédobva - ne lenne megemlítve a téma, így olvasnivalóm is akad bőven. A "hibát akkor követtem el”, amikor egyik este lelkiismeretesen végigolvastam egy poszt alatt a kommenteket is. Az alábbi szösszenetet az a bizonyos esti olvasgatás motiválta és elképzelhető, hogy fel fog kavarni némely indulatokat, mert hogy elsősorban őszinte.

Nyáron egy emberként sóhajtott fel a futballtársadalom, amikor Cesc Fabregas a Vénasszony szoknyája alól visszatért a tengerparton monokiniző lányok világába trófeákat (értitek) gyűjteni, és ezzel végetért a Barátok Közt a Dallasodikon hosszúságú transzfer-saga. A szurkolók körében vegyes érzéseket váltott ki érkezése, voltak akik odáig merészkedtek, hogy képességeit is megkérdőjelezték. Az azóta eltelt időben kiderült, hogy leigazolása nem holmi marketingfogás, vagy visszavágási téboly eredménye, hanem Pep legújabb világhódító terveihez szükség volt rá, és mi tagadás, nem nagyon panaszkodhatunk a látottakra - dinamikus, gólra törő játékával új elemekkel bővült a középpálya eddig sem épp szegényes repertoárja. Hajtás után a fifa.com friss interjúját olvashatjátok az utóbbi három hónap eseményeiről, és az előtte álló feladatokról. (Az eredeti itt található.)

A Crackòvia „un contra un” sorozatának lényege, hogy a stúdióba meghívnak közismert embereket, akikkel egy-egy rövid interjút készítenek. Ez persze önmagában nem a műsor profilja, így beletesznek annyi kanyart, hogy a feltett kérdésekre válaszol a meghívott vendég és a karikatúrája is. Ezúttal két olyan jelenet kapott magyar feliratot, amelyekben Barcelona játékosok az „áldozatok”: az egyikben Puyol, a másikban Piqué. A felvételek 2010. márciusban és áprilisban készültek, így még nem kerülhetett szóba a VB győzelem, Shakira, vagy éppen az 5-0. Nagyon is szóba került viszont a 2-6, így – egyebek mellett – kapott némi fricskát a Madrid is.

A jelenetekben előfordul olyan részlet, ami nem érthető, mert nem ismerjük a Crackòvia előző adásait, illetve olyan szójáték is akad, ami nem átültethető magyarra. A teljesség kedvéért természetesen ezek is szerepelnek a videókban, amiknek a hülyeségen túlmutató értéke, hogy valóban érdekes dolgokat is megtudhatunk a két játékosról.

Bár az utóbbi időben az első csapat mellett egyre többet hallhatunk a Barcelona fiatal játékosairól, - és a focin kívül más sportágak sikerei is eljutnak hozzánk, - a klubot érintő legtöbb eseményről csak ritkán szólnak a hírek. Pedig az FC Barcelona akkor is egy hatalmas és szerteágazó szervezet, ha a legtöbben már csak legyintenek a „més que…” kezdetű mondatokra. Hittéríteni persze nem akarunk (mi se vagyunk "szektatagok"), de a hajtás után rövid összeállítás következik a klubot érintő legfontosabb szeptember-októberi eseményekről, amiből kiderül, mennyi minden történik azon túl, hogy az első csapat meccseket játszik.

Újabb olyan elmaradást kell bepótolnunk, amely az elmúlt szezon eseménye, de mentségünkre szóljon, hogy a Barça hivatalos magazinja is csak az idei szeptemberi számban közölte le az Adrianoval készített interjút. Az írás ezzel kezdődik, kárpótlásul kiegészül egy aktuális eseménnyel is: Alexis Sánchez bemutatkozik a szurkolóknak. Előző közelebb áll a „profi semmit mondáshoz”, a másodikban viszont igazán érdekes információkat tudhatunk meg a csapat egyik új tagjáról. Az újságíró tartja magát az elbeszélésbe szőtt kérdések-válaszok stílushoz, a lehetőségekhez képest igyekeztem érthetővé és olvashatóvá tenni a szöveget.

A futball ad, és ugyanannyit el is vesz – ez volt minden idők egyik legnagyobb magyar edzőgéniuszának, Bukovi Mártonnak a világnézete, bár arra valószínűleg ő sem gondolt volna soha, hogy az 'elvesz' címszónál a magyarok humorérzékét kell majd keresni. Pedig mégis megtörtént. 2009. május 6-án valami megváltozott néhány rossz döntés, és egy skandináv kontár miatt.

Joan Laporta meghatározó alakja a XXI. század Barcelonájának. Alapjaiban reformálta meg a Nuñez-éra Barçáját, kiemelten fontos szereplője a mostani sikereknek. Mivel a klub módosított alapszabályzata nem tette lehetővé, hogy egymás után harmadszor is indulhasson az elnökválasztáson, 2010-ben leköszönt.

Ezután – több korábbi elnökhöz hasonlóan – politikai pályafutásba kezdett. Megalakította a Democracia Catalana (Katalán Demokrácia) pártot, amelynek elnökeként indult a 2010. november 28.-i katalán helyhatósági választásokon. Az új pártnak ilyen rövid előkészületi időszak után is sikerült 4 helyet szereznie a 135 tagú katalán parlamentben, ezzel az ott jelenlevő hét párt közül a hatodik „legnagyobb” lett. Az ezt követő bonyolult egyezkedések eredményeként megalakuló Solidaritat Catalana per la Independència (Katalán Szolidaritás és Függetlenség) párt vezetőjeként tevékenykedett egy évig, azonban ez év nyarán lemondott tisztségéről. Ahogy magáról mondja jelenleg csak egy ügyvéd Barcelonából, viszont hét év után végre jutott ideje egy rövid nyaralásra, ahol az alábbi interjú is készült vele augusztusban.

Persze késve, de íme egy-egy rövid interjú a tavalyi érkezőinkkel. Alapvetően persze a kötelező udvarias köröket futják a fiúk, de azért találhatók bennük olyan információk is, amikről nem feltétlenül tudtunk eddig. Szerintem idegesítő megoldás hogy az újságíró elbeszélésbe szövi a kérdéseit és a játékosok szavait  (=nem a szokásos kérdezz-felelek stílust alkalmazza), de legalább újra és újra hallhatjuk, mennyire csodálatos ez a csapat és a tagjai.