Eltartott egy darabig, amíg sikerült találnom egy legalább jó írást napjaink Barcelonájáról és azon belül is Pep munkásságáról. Nem meglepő, hogy (ezúttal is) brit szakírók szállítják nekünk a legjobb gondolatokat, név szerint John Carlin és Michael Robinson az elkövetők. Ők a Daily Telegraph-ot kínálták meg ezzel a – szerintem – kiváló írással, amit reményeim szerint sikerült elég jól magyarra fordítanom.

Carlinról annyit sikerült megtudnom, hogy a Nelson Mandelával készített riportja ihlette a Clint Eastwood „A legyőzhetetlen” című filmjét, egy másik írása adta az alapötletet a Die Hard negyedik epizódjához, sportban pedig a Maradonáról 2000-ben készített dokumentumfilm egyik készítője, de például ő kapta meg Rafael Nadal életrajzi könyve megírásának jogát tavaly. Michael Robinson neve az „Informe Robinson” sorozatból lehet ismerős, melyből mi a Valdés interjút és a Messi portrét még a télen prezentáltuk magyar felirattal. Nem mellesleg személyében egykori Manchester City, Liverpool, QPR és Osasuna játékost tisztelhetünk, aki 24-szeres Ír válogatottsággal is büszkélkedhet. Hajtás után a cikk.

A mellékelt videó lehetne tulajdonképpen egy említésre nem méltó pillanat a meccsről, de engem már élőben is annyira megfogott, hogy posztra érdemesnek minősítettem.

A felvételen első ránézésre mindössze annyi történik, hogy a Milan - amúgy kiváló mozgásokkal - visszakényszeríti a Barcát a kapusig, aztán pedig megpróbálja lerohanni a védelmet. Számomra az érdekességet az jelenti, hogy abban a szituációban "minden normális" csapat egészen máshogy reagált volna. Teljesen mindegy, hogy jobban, vagy rosszabbul, a lényeg, hogy másként.

Érdekel a színészet? Szereted átverni a többieket? Örömöd leled benne, ha félrevezeted a játékvezetőt? Akkor csalódni fogsz, Busquets sötét énjével ma nem foglalkozunk, cserébe itt van egy közel tizenöt perces videó az ismert elemző/videóguru Allastól, aki megpróbálja felvázolni, hogy mitől ekkora zseni a srác. Mert bizony tényleg az, közben a csapata szurkolói sem mindig látják, mennyire fontos az ő játéka, és hogy a jól megszokott tiki-takához legalább annyira szükséges, mint Xavi, Iniesta vagy éppen Messi. Az ő posztján az egyik legfontosabb a tapasztalat, jövőre pedig úgy vág neki a szezonnak, hogy van mögötte egy EB, egy VB, és négy bajnoki idény, szóval az lesz az az év, amikor már nyugodt szívvel kijelenthető, hogy rendelkezik megfelelő felnőtt rutinnal. A legjobb évei még csak most jönnek majd.

A 'Crossbar Challenge' (~keresztléc kihívás) lényege, hogy a játékos tíz lehetőségből hányszor találja el (legalább érintőlegesen) a felső kapufát. A távolság lehet 11; 16,5; valamint 50 méter, a mellékelt videóból kiderül, Xavinak hányszor sikerült ez.

Youtube

Forrás: www.uefa.com

(Szabad)idő hiányában mára csak egy ilyen kis szösszenetre futotta, az elsődleges ok amiért poszt lett belőle az, hogy Iniesta-t viszonylag ritkán láthatjuk és hallhatjuk. A mellékelt videóban beszél néhány szót napjaink focijáról és üzen a fiataloknak is. Érdemes lefigyelni a passz statisztikát, további apró érdekesség, hogy a felvétel a Miniestadiban készült.

Utólagos kiegészítés, mert elsőre nyilvánvalónak tekintettem, de talán akad, akinek nem tűnik fel. Nagyon is érdemes észrevenni, hogy még egy ilyen felvétel közben is reflexből hátrapillant, mert ez nagyon is fontos eleme a játékának! A pályán is folyamatosan ezt teszi, valamint képes arra, hogy a pillanat tört része alatt felmérje, mi történik a háta mögött!

Youtube

Gyanítom, hogy többen találkoztak már a poszt tárgyát képező (vagy ehhez hasonló) videóval, de akik nem, azok számára érdekesség lehet.

"Erről a gyakorlatról szól minden. Gyakorolni kell minden egyes nap, hogy megtanuld kontrollálni és nem elveszíteni a labdát. A rendelkezésre álló idő minimális, egyetlen gyors érintéssel kell továbbítanod, különben megszégyenülsz és mehetsz középre." - Xavi.

A Barcelona edzéseit követő újságírók elmondása szerint a csapat legjobbja ebben a hihetetlenül gyors játékban: Messi. Ő szinte soha nem kényszerül középen szégyenkezni, majdnem hasonló színvonalon teljesít Busquets, Iniesta, Fábregas és Xavi.

És ki volt az, aki viszont folyamatosan középre kényszerült a hibái miatt? Nem más, mint Ibrahimovic!

A hajtás után található videók segítségével betekintést nyerhetünk abba a folyamatba, ahogyan - különböző edzés feladatokon keresztül - felépítik a Barcelona fiataljainak passzjátékát.

A sorozat értékét (számomra) az adja, hogy az alapoktól halad az összetettebb mozgásfeladatok felé, külön öröm, hogy mindezt Tito Vilanova és Jordi Rourá tolmácsolásában  kapjuk meg.

Megjegyzés: A videókhoz nem árt legalább valamicske angol nyelvismeret, de ha egyáltalán nincs, az se katasztrófa. Mivel pontról-pontra leírják az egyes feladatok kulcsmomentumait, elég akár egy on-line fordító és egyértelművé válik minden.

A cím a Nike által indított eseménysorozatot jelzi, amelynek számunkra kettő darab érdekessége van. Az egyik, hogy a kampány arca Pep Guardiola, a másik pedig, hogy a világdöntőt a Camp Nouban rendezik majd meg a nyár végén.

Még ennél is nagyobb érdekesség azonban, hogy Magyarországról is lehet jelentkezni. Ehhez pedig "csak" annyi kell, hogy kicsit jól tudjuk művelni a futballozást egyébként meg amatőrök legyünk.

És a fődíj? A tizenhat legjobb négyhetes edzőtáborozáson vesz részt a cég által támogatott elitkluboknál, melyek közé tartozik - például a Juventus és a Manchester United mellett - az FC Barcelona is. Lássuk, mit kell ezért tenni.

A fifa.com a napokban jelentetett meg egy kétrészes interjút Guardiolával, amiben többek között az idei megváltozott szisztémáról is faggatták, és ez tovább mélyített bennem egy kérdést, amire már egy ideje keresem a választ. Általában a írásaimban igyekszem a hadrendet, a teljesítményeket a lehetőségekhez képest objektíven, összefüggéseiben szemlélni. Most ebből a szempontból teljesen rendhagyó poszt következik, mert taktikáról fogok szólni abszolút szubjektíven, meglehet, hogy tájékozatlanul, olykor a találgatás mezejére tévedve. Ezt az írást inkább tekintsétek egyfajta gondolatébresztő, vitaindító szösszenetnek, arra buzdítok mindenkit, hogy ossza meg velem, velünk a témában a véleményét.

Mivel a tegnapi meccs meglehetősen egyoldalú volt, az egyéni értékelőn túl nem is akarok különösebben foglalkozni vele. Aki látta, jól érezte magát, aki nem, olvasson el jegyzőkönyvet róla, vagy nézzen meg egy összefoglaló videót. Annál érdekesebb viszont, hogy egyre inkább kirajzolódni látszik, mik azok a taktikai elemek, amik az idei évben módosításokat jelentenek a csapat játékában.

A tavalyi szezonban főleg tavasszal volt jellemző, hogy a – különböző okok miatt – lelassult csapatszintű játék nagyon nehezen képes kezelni a beszorított ellenfeleket. Másképp fogalmazva a szezon második fele jellemzően arról szólt, hogy Messi vagy Iniesta becipelte a labdát az ellenfél kapujáig, miközben átverekedték magukat nagyságrendileg 5-6 emberen. Amikor ők képesek voltak meccsenként legalább öt alkalommal véghezvinni ezt a csodát, akkor jó eséllyel gól(oka)t lőttünk, ez pedig a jó védekezéssel együtt alapot adott a győzelmekre. Ezen a (nem túl kreatív) játékelemen kívül jellemzően a labdatologatás maradt a csapat számára, ezzel pedig nyilván kezdeni kellett valamit.

Mivel az utóbbi időszak legtöbbet kritizált játékosa Villa lett, egy ideje elhatároztam, hogy megfejtem a legszembetűnőbb hibáját: mi az oka annak, hogy ilyen gyakran fut lesre? El is kezdtem kikeresni a jeleneteket, azonban alig pár perc után észrevettem valami érdekeset, ami lehetőséget adott arra, hogy megpróbáljam megmutatni, mit csinál Villa akkor, amikor „nem csinál semmit”.

Most se találjuk föl a katalánviaszt, de egy érdekes darabra bukkantunk. A youtube-guru Allas egy újabb videóval jelentkezett. A címben említett szabály lényege, hogy a Barcelona a labdavesztés után hat másodperc alatt visszaszerezze azt. Az egész csapat a labda felé mozdul, leszűkítik a területet, ezáltal borzasztóan nehéz a labdás embernek megtartania a bogyót, vagy akár könnyen megjátszható társat találni. Ha ebben az időintervallumban mégse sikerülne visszaszereznie a labdát a Barcának, akkor visszarendeződnek a szokásos hadrendjükbe, és már mélyebben védekeznek. Videó a hajtás után.

Az előző részben némi történelmi áttekintés után megismerkedhettünk a totális foci néhány alapelemével. Íme a folytatás, amely teljessé teszi az ismertetőt, majd elkerülhetetlenül a vége feliratba torkollik:

Elolvasom »

A Barca játékával kapcsolatban a leggyakrabban elhangzó kifejezések a totális foci és a tiki-taka. Ebben az írásban kísérletet tettem arra, hogy lehetőség szerint minél alaposabban körbejárjam a témát, felhasználva  egy korrekt összefoglaló anyagot (a szövegben félkövér betűkkel kiemelve) és párhuzamként hozzátéve a magam gondolatait. Az írásban felfedezhető lesz több helyen reakció a - manapság - divatos Barcára vonatkozó közhelyekre is. Ez nem véletlen, igyekeztem új megvilágításba helyezni bizonyos kliséket, egyes esetekben pedig választ adni azokra. Egy rövid törilecke után azonnal rátérek a lényegre a hajtás után.