A szezon ugyan még nem ért véget, mégis igyekszünk valahogy kitölteni az időt Pep utolsó meccséig, így pedig – egyfajta összegzésként – visszatekintünk a múltba.

Igyekeztem kiválogatni a legemlékezetesebb meccseket, amiket az utóbbi négy évben játszott a Barça és ezt egy-egy rövid leírás kíséretében összefoglalókkal megtűzdelni.

A leírt statisztika természetesen még nem végleges, hisz hátravan a kupadöntő, de négy év alatt Pep irányításával összesen 246 tétmeccset játszott, ebből 178 megnyert, 47 döntetlen és 21 vereség. 631 lőtt, 181 kapott gól a neve mellett, és – ki ne tudná – 13 megnyert trófea.

A 2011-12-es szezon.

A szezon ugyan még nem ért véget, mégis igyekszünk valahogy kitölteni az időt Pep utolsó meccséig, így pedig – egyfajta összegzésként – visszatekintünk a múltba.

Igyekeztem kiválogatni a legemlékezetesebb meccseket, amiket az utóbbi négy évben játszott a Barça és ezt egy-egy rövid leírás kíséretében összefoglalókkal megtűzdelni.

A leírt statisztika természetesen még nem végleges, hisz hátravan a kupadöntő, de négy év alatt Pep irányításával összesen 246 tétmeccset játszott, ebből 178 megnyert, 47 döntetlen és 21 vereség. 631 lőtt, 181 kapott gól a neve mellett, és – ki ne tudná – 13 megnyert trófea.

A 2010-11-es szezon.

A szezon ugyan még nem ért véget, mégis igyekszünk valahogy kitölteni az időt Pep utolsó meccséig, így pedig – egyfajta összegzésként – visszatekintünk a múltba.

Igyekeztem kiválogatni a legemlékezetesebb meccseket, amiket az utóbbi négy évben játszott a Barça és ezt egy-egy rövid leírás kíséretében összefoglalókkal megtűzdelni.

A leírt statisztika természetesen még nem végleges, hisz hátravan a kupadöntő, de négy év alatt Pep irányításával összesen 246 tétmeccset játszott, ebből 178 megnyert, 47 döntetlen és 21 vereség. 631 lőtt, 181 kapott gól a neve mellett, és – ki ne tudná – 13 megnyert trófea.

A 2009-10-es szezon.

A szezon ugyan még nem ért véget, mégis igyekszünk valahogy kitölteni az időt Pep utolsó meccséig, így pedig – egyfajta összegzésként – visszatekintünk a múltba.

Igyekeztem kiválogatni a legemlékezetesebb meccseket, amiket az utóbbi négy évben játszott a Barça és ezt egy-egy rövid leírás kíséretében összefoglalókkal posztba sűríteni.

A leírt statisztika természetesen még nem végleges, hisz hátravan a kupadöntő, de négy év alatt Pep irányításával összesen 246 tétmeccset játszottunk, ebből 178 megnyert, 47 döntetlen és 21 vereség. 631 lőtt, 181 kapott gól a neve mellett, és – ki ne tudná – 13 megnyert trófea.

A 2008-09-es szezon.

1999-ben a klub megalakulásának centenáriumát ünnepelte, azonban alig kezdődött el a szezon, máris egy haláleset árnyékolta be az eseményt. 1999. szeptember 10-én elhunyt Oriol Tort Martínez, akiről Josep Guardiola akkor ezt mondta: „Végtelenül bölcs ember volt, kevesen foghatók hozzá. A hivatása volt a szenvedélye, és ha nincs az ő áldozatos munkája, ma többen nem lehetnénk itt, közte én sem. Nélküle a klub kisebb lesz.”

Tavaly október 20-án került ismét középpontba a személye, azóta viseli nevét az új La Masia. Gyakorlatilag gondolkodni sem kellett azon, hogy kit érjen a megtiszteltetés, a hajtás után kiderül az is, hogy miért.

Elolvasom »

Eltartott egy darabig, amíg sikerült találnom egy legalább jó írást napjaink Barcelonájáról és azon belül is Pep munkásságáról. Nem meglepő, hogy (ezúttal is) brit szakírók szállítják nekünk a legjobb gondolatokat, név szerint John Carlin és Michael Robinson az elkövetők. Ők a Daily Telegraph-ot kínálták meg ezzel a – szerintem – kiváló írással, amit reményeim szerint sikerült elég jól magyarra fordítanom.

Carlinról annyit sikerült megtudnom, hogy a Nelson Mandelával készített riportja ihlette a Clint Eastwood „A legyőzhetetlen” című filmjét, egy másik írása adta az alapötletet a Die Hard negyedik epizódjához, sportban pedig a Maradonáról 2000-ben készített dokumentumfilm egyik készítője, de például ő kapta meg Rafael Nadal életrajzi könyve megírásának jogát tavaly. Michael Robinson neve az „Informe Robinson” sorozatból lehet ismerős, melyből mi a Valdés interjút és a Messi portrét még a télen prezentáltuk magyar felirattal. Nem mellesleg személyében egykori Manchester City, Liverpool, QPR és Osasuna játékost tisztelhetünk, aki 24-szeres Ír válogatottsággal is büszkélkedhet. Hajtás után a cikk.

A foci és a kézilabda csapat ugyan kiesett a legrangosabb nemzetközi tornákból, mégis van egy Barcelona, amelyik idén Európa trónjára ülhetett. Szerintem sokan máris tudják, hogy a Barcelona Alusport csapatáról lesz szó, akik a hétvégén elhódították azt az UEFA Futsal Kupát, amely trófea a sportágban egyenértékű a nagy pályás foci Bajnokok Ligájával.

Hajtás után egy kis történelemmel kezdjük a posztot, majd rátérünk a közelmúlt és az idei szezon eseményekre.

"Kapcsoljátok be a biztonsági öveket és élvezzétek az utazást!" - Ezekkel a szavakkal kezdődött a hihetetlen történet, a hajtás után kiderül, hogyan folytatódott, miközben még véget sem ért.

A válasz persze nem, de a mellékelt fotó igazolja, hogy egy kicsit mégis. Egyik oldalról már miatta érdekes a szituáció, de hogy kerül Barcelona mez a két legnagyobb spanyol klub ellenségeskedésének egyik központi alakjára, Alfredo Di Stéfanora is? Sporttörténeti érdekesség van a hajtás után.

Van egy olyan kínai közmondás, mely szerint "egy kép néha többet mond ezer szónál".

Én azt gondolom, különösen igaz ez a történelmi eseményekre és helyszínekre, melyek esetében számunkra (térben és időben) nehezen elhelyezhető érzéseket és hangulatokat képes közelebb hozni és kézzelfoghatóvá tenni akár egyetlen kép is.

Hajtás után stadiontörténelem Barcelona módra.

A La Masia épülete jelképpé vált az elmúlt harminc évben, érdekes azonban az is, hogy karakteresen felismerhetőek az innen kikerülő játékosok szerte a világban. A magabiztos passzjáték, a (nem ritkán) döbbenetes sebességgel lábhoz érkező labdák hibátlan kezelése, a nagyon magas szintre fejlesztett labdafedezés mind-mind jellemzői egy innen kikerülő növendéknek.

De milyen az a játékos profil, amit a Barcelona keres? Hogyan és milyen szempontok alapján választják ki a gyerekeket, mérik a teljesítményt és a fejlődést? Valóban akár még a fizikai szempontok kárára is érvényesül a „mindenek felett álló" technika? Vajon elég önmagában a tehetség, vagy győztes karakter is kell ahhoz, hogy világklasszis játékos lehessen valaki?

A poszt terjedelme okán teljes értékű válaszokat nem fog adni, de enged némi betekintést abba, hogyan gondolkodnak az utánpótlás korosztályok vezetői és edzői a klubnál.

Az előző posztokban korábbi játékosok mondták el az általuk legjobbnak ítélt tizenegyet, a sorozat utolsó darabja napjainkról szól.

Élhetünk persze a gyanúval, hogy Villa nagyon elfogult, amiért ennyire előtérbe helyezi a Barcelonát, de ugyanakkor ő is bizonyítja a sorozat egyik legnagyobb értékét: annak alapján választja ki a legjobbjait, hogy élesben a pályán mit tapasztalt meg velük kapcsolatban.

Az előző poszt akarva-akaratlanul is megemlékezés lett a "Dream Team"-ről. Mivel Stoichkov is annak a csapatnak volt tagja, értelemszerűen elhangzanak ugyanazok a nevek az általa legjobbnak választott tizenegyben, de szerencsére akadnak "újak" is.

Amikor végigolvastam az egykori válogatott társai névsorát és megnéztem a hozzájuk kapcsolódó felvételeket, az jutott eszembe: bárcsak nekünk magyaroknak is lehetne emlékünk ennyire a közelmúltból ilyen fantasztikus csapatról!

A rendszerváltás utáni időkben szinte minden egykori szocialista államnak (csehek, románok, ex-jugoszlávok és persze a bolgárok) felnőtt egy "aranygenerációja", mi ezt utoljára a '80-as években élhettük meg.

A Koeman által megnevezett játékosok között van valaki, aki miatt egy személyes megjegyzés idekívánkozik részemről. Eric Gerets-ról van szó, aki nem lett futballsztár, számomra mégis nagyon emlékezetes, mert ő volt az, akiről először a magam agyából felfogtam, hogy jó játékos és legfőképp azt is (meg)értettem, hogy miért jó az, amit csinál.

Ahogy - gondolom - sokak esetében persze nálam is édesapám volt az, akinek "viselkedését másolva" kialakult bennem a vélemény, hogy Gerets egy kivételes focista. Apám ugyanis meccsnézés közben folyamatosan "dicsérte" őt és soha nem mulasztotta el megjegyezni, amikor éppen valami hasznosat tett a csapatáért.

Utólag visszagondolva már az sem meglepő, hogy a "következő" kedvenc játékosom Garaba Imre lett (apám ráadásul még Honvéd szurkoló is), az pedig már végképp törvényszerű, hogy Koeman miatt szerettem meg a Barcelonát.

A posztsorozat a Fourfourtwo magazin „Perfect XI” rovatának magyarított változata. A lap rendszeresen megkér egykori és ma is aktív játékosokat, hogy egy rövid interjú keretein belül mondják el, mely játékosokból állítanák össze a legjobb csapatot.

Végigolvasva az interjúkat, általánosságban elmondható, hogy a megkérdezettek alapvetően „hazabeszéltek”. Elsősorban saját bajnokságaikból válogatnak, nem meglepő az sem, hogy kortársaikat említik és jellemzően egykori csapattársak a favoritjaik.

Minket természetesen a Barcelonával kapcsolatos vélemények érdekelnek. Bemutatjuk a klub rovatban szereplő játékosainak csapatait és kiemeljük azokat, akik Barça játékosokat vettek be a csapatukba. A sorozat érdekesség és egyben időutazás is, mert alkalmat ad arra, hogy kivételes játékosokat és emlékezetes meccseket, jeleneteket eleveníthessünk fel.

Az utóbbi években a klubon belül lezajlott egy átalakulás, amely 2006-ban kezdődött, 2009-ben folytatódott, végül 2011-ben lezárult. Az első évszám a Ciutat Esportiva megépülését jelöli, a második az első csapat végleges beköltözését, a harmadik az új La Masia átadását plusz az orvosi és a futball szekció beköltözését, egyben a folyamat végét, melynek kulcsszava: centralizáció.

Tavaly óta a Ciutat Esportiva ugyanazt jelenti a Barcelonának, mint a Melwood a Liverpoolnak, vagy a Milanello az AC Milannak. Vannak azonban lényeges különbségek is, mert az említett két modellel szemben a Barça egyetlen egységbe rendezte a klub teljes futballszekcióját. A változás eredménye, hogy az 5 éves újonctól a jelenlegi korelnök Pintoig, a szertárostól a sportigazgatóig minden egyes labdarúgásban érdekelt személy egyetlen helyen végzi a napi munkáját.

Ha valakinek eddig csupán felszínes ismeretei lettek volna arról, milyen körülmények között alakult meg a klub, a hajtás után található videóból megtudhatja az "igazságot".

A szövegben több számunkra keveset jelentő szójáték van, melyek utalások szép emlékű ex-elnökünk jellemző mondataira.

Utalás található benne továbbá egy igen emlékezetes estére is, melynek főszereplője egy éjszakai mulató, valamint jelentős mennyiségű francia pezsgő.

Illusztrációként el is helyeztem ide a pillanatot, amikor Laporta egy kissé szétcsapta az agyát megfeledkezett önmagáról.

Akit érdekel, hogy milyen körülmények között született ez a fotó, itt - sok egyéb mellett - olvashat róla.

…és két dolog, ami összeköti őket. Az egyik, hogy mindhárman a Barça játékosai voltak egykor, a másik pedig egy olyan esemény, amit éppen a klubnál töltött időszakukban éltek meg.

Az 1978-as esztendő egyik legnagyobb vihart kiváltó eseménye az volt, hogy Johan Cruyff szinte egyik napról a másikra lemondta a válogatottságot. Csupán 31 éves volt ekkor, ’74-ben a döntőbe vezette a holland csapatot, amely négy évvel később is végső győzelemre esélyesnek számított. A bejelentése meglepte a közvéleményt és számtalan elmélet is született az okról.

A legnépszerűbb feltételezés szerint az argentin katonai diktatúra elleni tiltakozását fejezte ki ezzel, ami nem is volt teljesen alaptalan, Cruyff közismert volt az elnyomással szembeni nyílt kirohanásairól.

30 évvel később elmondta az igazságot a Radio Catalunya egyik adásában.

A cím egy spanyol szleng kifejezés és jelent egyrészről "kis kezet", másrészről pedig a fociban azt a helyzetet, amikor valamelyik csapat öt gólt lő egyetlen meccsen.

Az utóbbi évek leghíresebbé vált "manitája" illusztrációként itt szerepel, most viszont kiderül számunkra, hogy a Barca történelmében nem ez volt az első ilyen jelenet.

A helyszín ugyanúgy a Camp Nou, az ellenfél ugyanúgy a Real Madrid, a végeredmény ugyanúgy 5-0. A dátum azonban 1994. január 8., a főszereplő pedig Tonny Bruins Slot, a Dream Team egykori edzője.

Míg az első és a második rész Argentínáról szól, ez a harmadik már a Barcelonában zajló eseményekről.

Kiderül számunkra, ki volt az a személy, akinek tulajdonképpen Messit "köszönhetjük" és némi rálátásunk lesz azokra a nehézségekre, amivel neki és családjának meg kellett küzdenie.

A videóban ráadásul még egy múzeumba illő sporttörténelmi irat megszületésének körülményeit is megismerhetjük.

Az első rész kapcsán azt javasoltam, hogy az ellendrukkerek inkább ne nézzék meg a videót, ennél a résznél viszont azt javaslom, hogy nagyon is nézzék meg.

Ugyanis gyerekkoromban egy műtét kapcsán nekem is volt szerencsétlenségem átélni, milyen az, amikor valaki naponta injekciókat kap combba. Felnőtt emberként már valószínűleg másként élném meg a szituációt, de az összes emlékem arról az egy hétről, hogy rettegéssel vártam, mikor kell újra átélnem azt a kegyetlen fájdalmat.

Nem remélem, hogy nagy változásokat érhetnék el a fenti megjegyzésemmel, de biztos, hogy a második rész betekintést enged számunkra, mit is jelent valójában az, hogy valaki "hormonhiányos törpe".

Kézenfekvő lenne ráfogni, hogy éppen az Aranylabda miatt következik ő a sorban, de az igazat elmondva tök véletlen, hogy ez az anyag lett a soros. Ha már viszont így alakult az időzítés, ezennel megemlékezünk a 2011-es év legjobbjának választott futballistájáról.

Elképzelhető, hogy nekem van üldözésem, de biztos, ami biztos alapon íme némi használati utasítás a poszthoz:

1. Nem árulunk zsákbamacskát, a címből és a mellékelt illusztrációból eléggé nagy valószínűséggel kikövetkeztethető, hogy kiről szól a mellékelt videó. Aki már unja a témát, akinek már a könyökén jön ki Lionel Messi, az egyszerűen ne nézze meg!

2. Az összesen háromrészes anyagban olyan emberek beszélnek róla, akikhez közel áll, akik szeretik őt. Ebből eredően máris látható: igen kicsi az esélye annak, hogy ócsárolják a szavaikban. Tehát aki nem szereti olvasni-hallgatni a Messi ajnározást, úgyszintén ne nézze meg!

3. Aki az első két pontban leírtaknak megfelelően vélekedik róla (vagy éppen a Barcelonáról) és a javaslataim ellenére megnézi, legalább annyiban vegyen erőt magán, hogy kíméljen meg sokakat a teljesen felesleges rosszindulatú megjegyzésektől. Előre is köszönöm mindenkinek, ha a fentiek szellemében cselekszik.

Szóval jöjjön sorozatunk következő alanya: Lionel Andrés Messi

Az első részben megtudhattuk, milyen viszontagságos út vezetett - kétszer is - a La Masiába, ebben a részben megtudjuk, hogy ezzel korántsem rendeződött minden, sőt!

Most már örülök annak, hogy éppen Valdés lett az első bemutatott játékos, mert a befejezésből kiderül, hogy neki életútja során valóban rengeteg nehézséggel kellett szembenéznie. Én azt gondolom, az ő személye valóban példaértékű lehet sokak számára és ez semmiképpen nem volt részemről egy átlátszó és ideillőnek vélt közhelypufogtatás.

Új rovatot indítunk a blogban, amellyel reményeink szerint képesek leszünk igazán érdekes és - sokak számára talán - eddig nem ismert és tudott dolgokat megmutatni Barcelona játékosokról.

A sorozat lényege igen egyszerű: közepesen hosszúnak minősíthető interjúk szerepelnek majd benne magyar feliratozással, ahol részben maguk a játékosok, de még inkább családtagok, barátok, egykori edzők és a játékosok pályafutásában kisebb-nagyobb részt vállaló személyek beszélnek arról, hogyan kezdődött, miként folytatódott az út, melynek végén egy ismeretlen gyerekből napjaink világhírű focistája lett. Számomra az anyagok - egyik - legizgalmasabb értéke, hogy ezután már nem csak szavak lesznek számunkra a játékosok életének egykori színterei, hanem kézzelfogható közelségbe kerülnek.

Első alanyunk: Victor Valdés i Arribas

Az ünnepek közötti időszak remélhetőleg mindenkinek kellemesen telik az utolsó pár nap szabadság, a szénszünet, vagy a téli szünet jótékony hatásainak hála. Úgy gondoltuk, ez remek alkalom egy kis búvárkodásra a Barcelona színes és érdekes történelmében, illetve egy ehhez kapcsolódó közös játékra. Hajtás után 10+1 furfangos kérdés következik, amikre a válaszokat a barcelonanepsport@gmail.com címre várjuk 2012. január 5-én éjfélig. Két jó hírrel is szolgálhatunk a játékkal kapcsolatban: a korábbi Barca-kvízek örökös bajnokát, HAnonymust ezalkalommal máris  kizárjuk a versenyből, ugyanis a feladatok nagy többsége tőle származik, és a poszt megírásában is oroszlánrészt vállalt. (Értsd: őt is lehet hangosan szidni.) Ami pedig talán még fontosabb: a három legügyesebb megfejtőnket klassz, Népsportos pólóval jutalmazzuk majd! Itt jegyeznénk meg, hogy a korábbi tapasztalatok szerint a telitalálat közelébe jutni nagyon nehéz, embertpróbáló feladat, ezért mindenkit arra bíztatunk, hogy akár 2-3 válasszal is nyugodtan pályázzon, soha nem lehet tudni, veszítenivaló pedig abszolút nincs. Fontos szabály még, hogy a kommentek közé a feladatokkal kapcsolatban semmiféle releváns információt ne írjatok, aki mégis ilyesmire vetemedik, azt szigorúan moderáljuk, a visszaesőket pedig kitiltjuk a blogról. Fejtörésre fel, jöjjenek a kérdések!

Ha valaki eddig nem tudta volna, most megtudhatja, hogy a „La Masia”-ként elhíresült épület teljes neve La Masia de can Planes, ami magyarra ültetve „lapos farmházat” jelent. A fordításból máris kiderül, hogy köznévvé nem az épület jelzője lett, hanem a fogalom, ez pedig lehetőséget ad számunkra egy kis történelmi érdekességet megmutatni. Hajtás után megemlékezünk a "másik két" La Masia-ról.

Nyár elején Luis Enrique elhagyta a Barça B csapatát, hogy kipróbálhassa magát a nagyok között is edzőként. Nem tévedek nagyot, ha azt mondom, sokan játékosként is kedveltük őt, ezután edzőként is jó szívvel fogunk emlékezni rá. És talán azt se túlzás kijelenteni, hogy ha a jövőben úgy alakulnak az események, visszavárjuk őt akár az első csapat edzőjeként is.  Sikeresen továbbvitte a Guardiola által megkezdett szakmai munkát, Thiago és Fontás személyében játékosokat adott át az első csapatnak, munkájának csúcsaként tavaly az Atlétic a másodosztály harmadik helyét szerezte meg az irányításával. Az utódjának nagyon magasra tett lécet kell megugrania, az elmúlt évek tapasztalatai alapján már a hivatalos bejelentés előtt egy dologban biztosak lehettünk: a kiválasztott személynek a Barcelona egykori meghatározó középpályásának kell lennie. Fogyóban vannak a potenciális jelöltek, azonban Pep és Luis Enrique után is megtalálható volt egy szabadon szerződtethető ex-játékos: Eusébio Sacristán.

A Barça ment, játszott és győzött, röviden ennyi történés volt tegnap este. Az ellenfél semmilyen formában nem jelentett kihívást a csapat számára, ennek eredményeként meg se kísérlek összeszenvedni egy érdektelen és dögunalmas értékelőt. Remélem, senki nem bánja, hogy inkább bepótolok egy sajnálatos elmaradást. A „több, mint egy klub” szlogent átmenetileg „több, mint egy futballcsapat” – ra módosítjuk és röviden megemlékezünk a tavalyi szezonról, amely a begyűjtött kupák tekintetében abszolút klubcsúcsot hozott. Az FC Barcelona öt professzionális alapsportága (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, futsal, görhoki) összesen tizenhat kupával örvendeztette meg a szurkolókat, felülmúlva az eddigi rekorder tizenöt címes szezont. Hajtás után felidézzük a kiemelt szakágak győzelmeit időrendi sorrendben, és pár szóban megemlékezünk a „kicsikről” is.

Sokunk örömére az előző idény elsősorban arról marad emlékezetes, hogy a Barça korszakos csapattá avanzsált. Számtalan írás, elemzés, értékelés készült már  a csapatról, ráadásul a bulvármédia kiváló alapanyagot kaphatott az idén Messi „ügyei” mellett a Piqué-Shakira kapcsolatból is. Jól ismerjük a sztárokat, szerintem kevesebbet tudunk azonban a háttéremberekről, akik a csapat körül élik mindennapjaikat. Vannak közöttük olyanok, akiket szinte soha nem láthatunk, vannak akiket alkalmanként felfedezhetünk a pálya környékén, de a nevüket nem tudjuk és akadnak páran, akik rendszeres szereplői a meccs közvetítéseknek is. A 2010/2011-es szezon „névtelen Barça hőseiről” készítettem egy összeállítást.