A szezon ugyan még nem ért véget, mégis igyekszünk valahogy kitölteni az időt Pep utolsó meccséig, így pedig – egyfajta összegzésként – visszatekintünk a múltba.

Igyekeztem kiválogatni a legemlékezetesebb meccseket, amiket az utóbbi négy évben játszott a Barça és ezt egy-egy rövid leírás kíséretében összefoglalókkal megtűzdelni.

A leírt statisztika természetesen még nem végleges, hisz hátravan a kupadöntő, de négy év alatt Pep irányításával összesen 246 tétmeccset játszott, ebből 178 megnyert, 47 döntetlen és 21 vereség. 631 lőtt, 181 kapott gól a neve mellett, és – ki ne tudná – 13 megnyert trófea.

A 2011-12-es szezon.

A szezon ugyan még nem ért véget, mégis igyekszünk valahogy kitölteni az időt Pep utolsó meccséig, így pedig – egyfajta összegzésként – visszatekintünk a múltba.

Igyekeztem kiválogatni a legemlékezetesebb meccseket, amiket az utóbbi négy évben játszott a Barça és ezt egy-egy rövid leírás kíséretében összefoglalókkal megtűzdelni.

A leírt statisztika természetesen még nem végleges, hisz hátravan a kupadöntő, de négy év alatt Pep irányításával összesen 246 tétmeccset játszott, ebből 178 megnyert, 47 döntetlen és 21 vereség. 631 lőtt, 181 kapott gól a neve mellett, és – ki ne tudná – 13 megnyert trófea.

A 2010-11-es szezon.

A szezon ugyan még nem ért véget, mégis igyekszünk valahogy kitölteni az időt Pep utolsó meccséig, így pedig – egyfajta összegzésként – visszatekintünk a múltba.

Igyekeztem kiválogatni a legemlékezetesebb meccseket, amiket az utóbbi négy évben játszott a Barça és ezt egy-egy rövid leírás kíséretében összefoglalókkal megtűzdelni.

A leírt statisztika természetesen még nem végleges, hisz hátravan a kupadöntő, de négy év alatt Pep irányításával összesen 246 tétmeccset játszott, ebből 178 megnyert, 47 döntetlen és 21 vereség. 631 lőtt, 181 kapott gól a neve mellett, és – ki ne tudná – 13 megnyert trófea.

A 2009-10-es szezon.

A szezon ugyan még nem ért véget, mégis igyekszünk valahogy kitölteni az időt Pep utolsó meccséig, így pedig – egyfajta összegzésként – visszatekintünk a múltba.

Igyekeztem kiválogatni a legemlékezetesebb meccseket, amiket az utóbbi négy évben játszott a Barça és ezt egy-egy rövid leírás kíséretében összefoglalókkal posztba sűríteni.

A leírt statisztika természetesen még nem végleges, hisz hátravan a kupadöntő, de négy év alatt Pep irányításával összesen 246 tétmeccset játszottunk, ebből 178 megnyert, 47 döntetlen és 21 vereség. 631 lőtt, 181 kapott gól a neve mellett, és – ki ne tudná – 13 megnyert trófea.

A 2008-09-es szezon.

Betis-Barcelona 2-2 (0-1)

Mostanra kikopott már a divatból, de gyerekkoromban rendszeresen jártunk ócskapiacra, ami a lomtalanítás sportváltozatának tekinthető, jelesül hogy a semmire sem jó kacatjainkat nem egyszerűen kidobjuk, hanem egyenesen megpróbáljuk rásózni valami palimadárra - pénzért. Ez egyébként jó móka, egyszer szereztem talán 10-20 forintért egy Ufó nevű logikai játékot, ami még mindig megvan (bár azóta sem jöttem rá, hogy mit kellene vele csinálni). Valahogy ilyen hangulata volt a tegnapi meccsnek is, bemutattuk azokat a játékosainkat, akiktől valószínűleg hajlandóak lennénk megválni, szépen körbepakoltuk őket az alapemberekkel, hátha úgy jobban festenek majd a pályán - nos, nem igazán jött be marketing. A hajtás után jönnek a megszokott egyéni értékelők, egyelőre a bajnokságra, a szezonra való átfogó visszatekintés nélkül.

Előzetesen úgy kalkuláltunk, hogy ezen a meccsen könyékig rágjuk majd le a körmeinket, az egy pont hátrány miatt az "elképesztően fontos" kifejezésre gyűjtjük napokig a szinonímákat, kicsit újgazdagozhatunk, meg ilyenek. Helyette lett egy jóféle felkészülési meccs egy klasszul csengő nevekből álló, a BL-ért harcoló ellenféllel. Hajtás után elkalandozunk mindenfelé, mert a meccsről nem nagyon van egyebet írni.

-Alfa Tangó Bravó hívja a Tornyot! Torony, jelentkezz! Torony, jelentkezz! Vétel.
-Alfa Tangó Bravó, itt a Torony! Hallgatom! Vétel.
-Vizuális kontaktust észleltem Epszilon Csacsacsa Tüchtig elsődleges célponttal! Vétel.
-Ismételje Alfa Tangó Bravó! Ismételje Alfa Tangó Bravó! Vétel.
-Vizuális kontaktust észleltem Epszilon Csacsacsa Tüchtig elsődleges célponttal! Négy mérföldre északra. Megerősítést kérek! Vétel.
-Maradjon vonalban, Alfa Tangó Bravó! Vétel.

Zaragoza - Barcelona 1-4 (1-2)
Az eredmény alapján könnyűnek tűnő, de valójában igen komplikált meccsen van túl a Barcelona. A tartalékos összeállítású középpálya, egy-két játékos gyenge egyéni formája és a minősíthetetlen állapotú gyep együttesen szinte teljesen tönkretették az együttes megszokott játékát. Az összecsapást végül kizárólag az egyéni képeségek közti differenciák döntöttek el - ezek szuperpozíciója annyira a Barca felé billentette a mérleg nyelvét, amit semmi egyéb körülmény nem tudott ellensúlyozni. Ezzel egy napra mindenképp jó helyzetbe hozta magát a csapat, a középpálya sztárjainak kiosztott extra pihenő (és a nagyobb kockázatvállalás) pedig kamatostul térülhet meg a későbbiekben.

Valljuk meg, hogy titkon számítottunk erre. A Bilbao úriember volt, bevállalta hogy 48 órán belül két meccset játszik (holott kérhettek volna a csapatok halasztást), és utána -mit kerteljünk- lényegében tett erre a meccsre. A baszk gárda sok szempontból szimpatikus lehet a Barca-rajongóknak is, hiszen a két klub közt több párhuzam is felfedezhető. Most ráadásul kifejezetten szórakoztató játékot tudó, minden tekintetben szerethető csapatuk van. Tegnap este is az összes pozitív tulajdonságukat megvillantották a pályán - kivéve a jó játékot. Ez persze nem is volt igazából elvárható tőlük, a fáradt kulcsembereikkel a padon. Így egy igen látványos, számunkra szórakoztató összecsapás kerekedett, hiszen az egyébként is meglehetősen támadószellemben összeállított csapat egyrészt egy felforgatott ellenféllel nézett szembe, másrészt csak a meccs bizonyos szakaszaiban volt igazán sündisznó a Bilbao - kár hogy a gólok nem jöttek. Szűkszavú egyéni értékelők következnek. (Hála a hülye időjárás okozta iszonyat fejfájásnak.)

Az iskolában a tanárnő azt a feladatot adja fel, hogy mindenki gyűjtsön egy tanulságos történetet.
Másnap:
- Nos, te Pistike mit gyüjtöttél?
- Egyszer amikor vittük a tojást a vásárra, eltört a szekér kereke, és eltörtek a tojások.
- És mi ebből a tanulság?
- Az, hogy ne vigyük egy kosárban az összes tojást.
- Jó, és te kicsi Juliska mit gyüjtöttél?
- Egyszer amikor vittük a tejet a vásárra, megbotlott a szamár és kiborult a tej.
- És mi ebből a tanulság?
- Az, hogy ne vigyük egy kannában az összes tejet.
- Jó, és te kicsi Tomika mit gyüjtöttél?
- A bácsikám Vietnámban szolgált zöldsapkásként. Egyszer lelőtték a helikopterét, amelyben a frontra vitték. Volt nála egy gépfegyver, egy kés és egy üveg whisky. A zuhanás közben megitta az üveg whiskyt, hogy ne vesszen kárba. Amikor földet ért, szembe találta magát 100 vietkonggal, 50-et elintézett a gépfegyverrel, amikor kifogyott a munició. Fogta a kést és megölt vele 30 vietkongot, de akkor kicsorbult a kés éle. A maradék 20-at pedig saját kézzel intézte el.
- Jaj, és mi a tanulság ebből a szörnyűségből?
- Mi-mi... hát, hogy ne baszogasd Leo bácsit, ha részeg!

Annak ellenére, hogy nem volt hétközi meccs, mégis eseménydús napok vannak a csapat mögött. Illetlenség vagy sem, mindenképp érdemes elfilozófálni azon, miként hatnak a történtek a csapatra, illetve kicsit elmorfondírozni a hogyan továbbon, hiszen a bajnokság az utolsó harmadához érkezett, ezzel együtt a szezon pedig a hajrájába. Ha ez lenne Guardiola első idénye, akkor valószínűleg azt írnám, hogy eddig is nyakig ért a katyvasz, de most elkezdték bőszen lötyögtetni is a kondért. Mivel azonban rutinos Pep-hívő vagyok (meg aztán fogadalmat is tettem), így inkább bizakodva tekintek előre.

Áldom az eszét annak, aki délután hatra tette ezt a meccset, a szokásos este tíz helyett. Újabban vízszintesen szoktam tévézni, ami egyrészt fölöttébb kényelmes, másrészt viszont elég veszélyes is, mert hacsak nem valami nagyon izgi megy, akkor 6-8 másodperc alatt elalszom - este tíz után még gyorsabban. Na most ez a tegnapi minden volt, csak izgalmas nem, tökéletesen működött az Ohm-törvény: nulla ellenállás esetén nulla a feszültség - szóval igen büszke vagyok magamra, hogy végig kibírtam ébren. A második fertályóra végén azon kaptam magam, már jó ideje csak bambulok, hogy a punc Babacar-babakocsi tréfát valami emészthető formába öntsem (nem sikerült, mert ez egy béna vicc). Nem is nagyon fűznék több általános maszlagot a látottakhoz.

Atipikus győzelmet aratott vasárnap a Barcelona, a védelemben szokatlanul sok egyéni hibát követtek el a játékosok, és a középpályás fölény kialakítása is csak azokban a periódusokban sikerült igazán, amikor az ellenfél tudatosan átadta a területet. Egy hete a gárda lendületét, viszonylag kevés húzásból vezetett akcióit dicsértük, most újra körülményes, szövevényes támadások uralták az összképet. Ismét felsejlettek a kérdőjelek a csapat körül, amik már kiegyenesedni látszottak, habár mindenképp jár a kredit a legjobb madridi egyesületnek is, a nem túl vitéz teljesítményért elsődlegesen őket kell okolni.

Régebben gyakran csináltam efféle posztokat, remélem, senki nem veszi rossz néven, hogy a körülmények (=elegendő szabadidő) és a kedvem (=miért ne?) is úgy adta, hogy az értékelő ezúttal képes-berajzolós lesz. Megnézzük, mik vezet(het)tek az ellenfél gólhelyzeteihez (a pontrúgásaik utáni veszélyes szituációkat kihagytam!), megpróbáljuk megkeresni a góljaink kulcspillanatait, csinálunk egy szép taktikai felállós vonalazgatást, a legvégén pedig egyéni értékelővel zárjuk a posztot.

A meccs érzelmi aspektusainak kitárgyalása ezúttal az olvasókra marad, részemről nem kérdés, hogy remek játékkal győztünk egy nagyon komoly ellenféllel szemben. Real Madrid – Valencia ágon bejutni kupafináléba hatalmas siker, minden elismerés kijár érte a csapatnak, főként azért, mert tegnap este "A" Barcelonát láthattuk. A sorozatterhelés korántsem ért véget, most pár hónapig emlékeinkbe zárjuk a nemzeti kupát, más kihívások várnak a csapatra.

Tovább gyötri a bloggereket csapatot a naptár, hiába nyög már hangosan a keret a sorozatterhelés alatt, nincs megállás, 3 naponta jönnek a meccsek, a játékosok pedig hullanak, mint az őszi legyek. Habár néhányan markáns ellenvéleményt formáltak, továbbra is tartjuk, hogy jelenleg ez a sorozat az, amiben magasan a legkomolyabb esélyeink vannak, ezért különösen felértékelődik a szerepe. Egy idegenbeli gólos döntetlen után alapból igazán nem aggódnánk, de jelenleg tényleg annyira le van gatyásodva a csapat (különösen fizikálisan), hogy roppant feszített, kiegyenlített összecsapásra számítunk. Hajtás után festjük az ördögöt a falra.

Némi bosszankodás persze elfogadható, de az utóbbi hetek-hónapok döntetlenjei után valóságos felüdülés, hogy az eredmény nem kap automatikusan vereség minősítést. Nyilván most én is ordítanék-toporzékolnék, ha ugyanez a játékkép és ugyanez a végeredmény már megint egy bajnokin alakult volna ki, viszont ez így nekünk kedvez, a visszavágó meg otthon lesz.

Hajtás után ezúttal csak egyéni értékelő található, mert ellestem vigviktől, hogy lustáskodja el a posztokat.

(Persze dehogy vigviktől lestem el és nem gondolom, hogy ellustáskodja őket, csak nem akartam önmagamat ismételni a Valencia tárgykörben.)

Természetesen lesz majd értékelő is, de azoknak, akik lemaradtak volna a meccsről, íme a tegnap este varázslata:

A Robin van Persievel megerősített Barcelona nehéz helyzetben van. A sérülések, a nem várt bajnoki pontvesztések mind visszábbvetették a csapatmorált, ráadásul a gárda elsőszámú sztárjai is mintha gyengébb formában lennének. Ilyen körülmények között úgy hiányzik ez a Valencia elleni kétmenetes csörte, mint Hleb az Olimpiakosznak lufiárúsnak a nyílzápor. Pedig különösen fontos lenne állva maradni, a kupa már nem csak a legkönnyebben bezsebelhető csecse-becse, hanem az egyetlen, amiért igazán nagy eséllyel szállunk ringbe. Mindenképp jó meccsnek ígérkezik a mai, nem csak a számunkra különösen nagy tét miatt, hanem az Emery-Guardiola taktika harc következő állomásaként is.

Mind eredményben, mind látványban, mind a jövőre tekintve förtelmes összecsapáson vagyunk túl. A temetői hangulat talán kicsit eltúlzott, ugyanis nyakunkon a február, a gyenge forma hivatalos hónapja. Azonban ez sem változtat a tényen, hogy immár hét pont a hátrány, és az égvilágon semmi nem utal arra, hogy belátható időn belül megfordul a trend, és mi kezdjük el behúzni a nehezebb meccseket, a birodalmiakból pedig kifogy szufla. Sok okosat nem tudunk mondani, ha mindenképp fogni akarjuk valamire, akkor inkább hajlunk a fizikai fáradtság felé, mintsem motiválatlanságot vagy mentális lomhaságot emlegessünk, bár néhány játékos azért nem is tepert igazán. A legnagyobb kérdés az volt bennünk a meccs után, hogy vajon miért váltottunk vissza 4-3-3-ra menet közben, holott a 3-4-3 egész jól ment.

Sok szempontból páholyból várhatja a Barcelona az újabb klasszikust, hiszen nem elég, hogy az ellenfélnél úgy tűnik, Mourinho felrúgta a bilit, amibe eddig belecsinált, de taktikailag is minden mellettünk szól. A meccsnek nem is annyira a mindenki által harmadik helyre rangsorolt kupában való továbbjutás az igazi tétje, sokkal inkább az, hogy a Real ki tud-e lábalni ebből az elhatalmasodó Barca-fóbiájából (vagy legalább elindulnak-e felfelé), avagy szépen lassan rájuk dől a disznóól ház. Nem nagyon sírnánk, ha azután, hogy múlt héten megkötöttük a hurkot, most sok, apró, jól irányzott rúgással a kisszéket is felborítanánk.

Tegnap a hatvanadik perc tájékán a portás Sanyi bácsi odahívta Sári nénit, hogy a kiürült szódás üveg helyett hozzon már egy telit, meg a műsorújságot keresse meg, mert az agyalágyult riporter azt hajtogatja, hogy ez itten a Real Madrid - Barcelona meccs, de az csak valami rossz vicc lehet. Csak szűk tíz perccel később ismerte fel Pepét és Messit, és akkor ledöbbent. Tehát hogy ez egy Clásico lenne? Pontosabban ez a Real Madrid?

Mindenféle őszinteséggel kell kezdenem a posztot, mert elárulom, hogy nagyon nehéz feladat a tavalyi év - és azon belül is a decemberi találkozó – után beharangot írni a párharc elé.

Ugyan volt időm gondolkodni azon, milyen vezérfonalra is lenne felfűzhető a poszt, de kizárólag csak közhelyek jutottak eszembe, így aztán úgy döntöttem, ha már tartalmat nem tudok produkálni, hát csinálok formát.

Ezekben a napokban itthon amúgy is divatos szó lett a plagizálás, úgy döntöttem, lopok én is egy plágiumot és megpróbálok a Török Szultán stílusában - de mégis kicsit másképp -  írást alkotni.

Utólagos kiegészítés a kommentekre reagálva: elnézést, hogy ennyire fárasztó lett a poszt + zanzásított verzió: nem számítunk könnyű meccsre, nem gondoljuk, hogy a kupa értéktelen lenne. Reméljük, hogy este a csapat jobbik arcát mutatja idegenben és - természetesen - reméljük, hogy sikerül megismételni a decemberi győzelmet. + a végén korrekt videó összeállítás a tavalyi meccsekről hangulatkeltés gyanánt.

Ez a titulus, amellyel leginkább illetni kívánom a tegnap esti akármit és bár még csak január közepe van, szinte biztos vagyok benne, hogy kb. két hét múlva nem kell majd módosítanom az álláspontomat.

Kettő darab baj volt ezzel a műsorszámmal. Az egyik az, hogy többszörös érdektelensége okán előre sejthető volt az összkép. A másik pedig az, hogy a Barçának egyéb meccseken sincs oka négygólos előny birtokában focizni, ez meg már a 0. perctől ebből az alaphelyzetből indult. Végeredményben tipikusan olyan mérkőzést láthattunk, ahol az egyik csapat nem akart, a másik meg nem tudott tenni azért, hogy legalább alapszintű vizuális-emocionális élményt nyújtson a (mindvégig igen csendes) szemlélődő számára a program. Nem is nyújtott.

A BATE elleni sörmeccs után itt egy újabb összecsapás, ami csak egy epszilonnyival lesz izgalmasabb annál, legfeljebb a sci-fi rajongók olvashattak olyanról, hogy 4-0-ás első meccs után egy Pep Guardiola edzette csapatot meglegyinthet a kiesés szele. Még akkor is így van ez, ha most épp "válság" van a hétvégi pontvesztés miatt. Így aztán némileg hibrid poszt kerekedett ebből a beharangozóból, amiben keveset foglalkozom az Osasunával illetve a Barcelona jelenlegi állapotával (tulajdonképpen semennyit), viszont törleszteni igyekszem egy kisebb adósságot, és reflektálok a hét elejének történéseire. Akinek már a könyökén jön ki Messi, Xavi, az Aranylabda és az egész parttalan vita, annak ezt az írást semmiképp nem javasolom.

Nem emlékszem, hogy tudatos lett volna, de ha már kettőbe lett véve a rovat, akkor a második részre maradt a java, ugyanis itt szerepel minden, ami FOCI és BARCA. Gólok, cselek, zsugák, villanások, kényszerítők, "pofátlanságok", "alázások" és persze a csapat védjegyévé vált döbbenetes sebességű labdajáratások.

A Spanyol Kupa nehéz helyzet: kétségtelenül ez Őpepsége egyetlen gyenge pontja, itt volt a legkevesebb sikerélménye, mégis, talán egyedüliként a Barca eddigi edzői közül minden évben komolyan veszi. Éppen ezért nem tűri el, hogy a csapat véletlenül is alárendelt szerepet játszon, megpihenjen, s ne nyújtsa a maximumot.

Messit szerencsére nem nevezte a kezdőbe, neki úgyis más dolga van (rövid köszönetnyilvánítófilm-forgatás) a héten, talán hétvégén az Espanyol ellen se feltétlen kellene kezdenie. (persze, megnézném azt az edzőt, aki ezt közölni meri vele)

Ahogy idősödik az ember, úgy kezdenek egyre nyűgösebbek lenni az ünnepek. Mert hiába rendelkezünk jól idomított családdal (értsd: Karácsonyra kizárólag Barca-cuccokat vesznek nekünk a sok haszontalan kacat helyett), hiába a rengeteg koleszterin- és kalóriadús étel, a jóféle borok és a mindent körülölelő szeretet, azért meccsek nélkül már egyre nehezebben viseljük a hideg, téli napokat. Mellesleg a csapatnak sem jött annyira jókor a szünet, az idén kissé elkésett, de azért csak beeső csúcsforma miatt nem bántuk volna, ha tart még kicsit az első rész a szezonból. A lényeg, hogy végre újra visszatalálunk a rendes kerékvágásba, kezdetnek mindjárt itt ez a kupameccs.

Ugyan kissé késve jelentkezik ezúttal a rovat, de cserébe iszonyatos mennyiségű jelenet lesz benne. Annyira sok lett az érdekesség, hogy ezúttal kettőbe is vettem, mert így jobban emészthető az anyag. A hónapra erősen rányomja bélyegét a clásico, de azért nem csak arról szólt 2011. decembere.

Ismét letudtunk egy hónapot a naptárban, így rövid(?) pofázás után azonnal jöhet is az értékelő poszt. Bocs, hogy még nincs a rovatnak egységes koncepciója, de eddig nem sikerült se frappáns nevet adnunk, se egy jó képzeletbeli díjat kitalálnunk hozzá. Illetve ha már mi ennyire tanácstalanok vagyunk, szívesen vesszük, ha az olvasók esetleg ötletet adnak, mi lehetne a rovat neve és koncepciója. Addig is illusztráció gyanánt íme az a medál, amit Valdés kapott májusban. (Nem vicc, ez tényleg az övé!)

Már tudom, hogy hónapról hónapra nem leszünk képesek ugyanazokat a kategóriákat megjelölni, egyszerűen azért, mert nem minden hónapban található elég "alapanyag" egyes témakörökhöz. Most például a "mimika" marad ki, helyette viszont van "keresztlabda" kategória. Szívesen megcsináltam volna a "hónap védése" összeállítást, azonban ebből egyetlen említésre méltó jelenet volt egész novemberben. Az érdem Valdes-é, neki szól az illusztráció is.

…volt az első gondolatom, amikor megláttam, hogy Pep élt a Del Bosque által tett gesztussal és a harmadosztályú csapat ellen is bevetette a Barça jelenlegi talán legerősebb - Xavi-Cesc-Iniesta - középpályás trióját. Tovább böngészve a kezdőt, persze némileg finomítanom kellett a viszonyítási alapon, így a kezdő sípszóra az említett igen durva harcászati eszközt magamban aknavetőre mérsékeltem. Barcelonához szokott (=türelmes) szurkolóként az első negyed-félórában még a helyzethez illőnek is éreztem a hasonlatot, azonban a második félidőben kénytelen voltam emberéletre egyre enyhébb veszélyt jelentő eszközökhöz hasonlítani a csapatot. Sorrendben körülbelül a géppuska, géppisztoly, puska, pisztoly, csúzli vonalat jártam végig, amikor pedig elhangzott a meccs végét jelző sípszó, éppen azon gondolkoztam, okozott-e valaha is halálos sérülést egy zacskó gumicukor?